Sziasztok!

 

Ma mar 15-e van. Andris bejutása faluba tegnap tehát igen körülményes volt. Szegényt nem tájékoztattam tökéletesen, melyik kapuhoz is kéne mennie, térkép híján pedig nehéz volt megtalálnia a falu külsősök által megközelíthető részét. Szóval sok-sok mobilozás, és kérdezősködés révén végre megtaláltuk egymást. A ráadás még az volt, hogy pont akkor zúdult le egy jókora eső, ami egészen estig tartott.

Tehát megtaláltuk egymást Andrissal a vendég kapunál, ahol a már korábban leadott névlista alapján engedték be az embereket. Én jeleztem is a csapatirodán 3 nappal azelőtt, hogy melyik napokon szeretne Andris bejönni, de valahogy…? kimaradt a listából. Visszarohantam az irodára gyors segítséget kérni, de ők sem tudták mi újság, mivel leadtam az igényt és ők is emlékeztek rá de nem tudták mivel magyarázni. Teljesen oda voltam meg vissza, hogy Andris ott van a kapuban és nem tud bejönni. Végül megoldották a vezetők a helyzetet vhogy…..így meg tudtam Andrisnak mutatni, hol is lakunk.

Este 9kor, addigra már Andris visszatért a szállására, atlétikai csapat megbeszélés volt.

 

15-e reggel

Edzés, egy könnyű 50perc és aztán reggeli és mentem vívásra, szurkolni a párbajtőr csapatnak a 4 közé jutásért. Természetesen mindezt Andrissal, illetve jó néhány többi magyar szurkolóval, akikkel a csarnokban találkoztunk. Sajnos nem jutottunk tovább, de hihetetlen nagy küzdelem volt a kínaiak ellen. Ne tudjátok meg mit műveltek a kínaiak, vezényszóra szurkoltak üvöltve, mi pedig magyarok kb. 1/10-e létszámban próbáltunk torkunk szakadtából kompenzálni az ő szurkolásukat.

 

Most már itt vagyok ismét a faluban, pihi, kaja.

Este pedig ismét verseny, atlétika, szoríthatunk hétpróbázó lányunkért, Farkas Györgyiért valamint Kálovics Anikóért akit10 000m-en versenyez.

 

Hamarosan folyatódik a beszámoló.

addig is üdv.

Petra

 

 

Sziasztok!

 

Ott hagytam abba, hogy 12-en este a szurkolói táborba megyünk.

Sajnos ez a programunk nem valósult meg. Ez úgy történt, hogy…

a megbeszélt időpontban, este fél 8kor jöttek értünk a szurkolói táborból szervezők egy külön busszal és vittek volna ki minket oda egy beszélgetésre az ott lakókkal egy kellemes kis marhapörköltös vacsorával egybefoglalva.

Már 15 perce utazunk a buszon a cél felé, kellemes csevegés közepette, amikor a velünk utazó atlétikai csapatvezetők telefonjára jön egy hívás a falubeli csapatirodából, hogy megérkeztek a dopping ellenőrök a szállásra és az atlétáknak azonnal vissza kell menni a faluba. Hozzá kell tenni, hogy a 20fős atléta csapatból csak 8-an voltunk és a korábbi tapasztalat – ld.kézi csapat, vagy korábbi napokon atléták - alapján tudhattuk, vagy legalábbis sejthettük, hogy az ellenőrök azokat viszik el, akikbe először belebotlanak.

Na szóval ezúttal is így történt, tehát mire visszaértünk a riasztás után, már elvitték maratoni futótársamat, Rakonczay Beát és mi csak ott álltunk, bosszúsan, a meghiúsult programunk után.

Na mindegy túl tettük magunkat ezen.

13-án volt egy kellemes pihenős napunk, reggeli edzés, majd kellemes, hosszas evések, egy technikai értekezlet a maratonra vonatkozóan, majd délután 3kor indult a maratoni pálya bejárás busszal. Ez egy kissé hosszúra sikerült mivel a pálya három szép parkon is átmegy, ahol ezekkel a nagy buszokkal, csak lépésben lehetett haladni, valamint a pekingi autóforgalom is eléggé kiszámíthatatlan.

Közben természetesen próbáljuk követni az eseményeket, amit nem mindig olyan egyszerű, kérdezgetjük egymást, be-be lesünk a csapat TV termébe, ahol az aktuális magyar viadalokat közvetítik magyar hanggal. Így láttam élőben, de nem személyesen Bedák Pali box meccsét, az Mincza Ildikó vívását majd este a női kézi meccset.

Másnap, 14-én hajnalban pedig meg megérkezett az újabb delegáció, további atlétákkal, és ami a legfontosabb, hogy Andris is megérkezett Pekingbe.

Ő miután eljutott a Longmai nevezetű szurkolói táborba, indult is az Olimpiai Falu felé, ahol már izgatottan vártam.

 

Na hát ez volt egy nagy kaland….

 

folyt köv. a következőben.

addig is üdv mindenkinek és köszönöm a szurkolást!

Petra

 

 

 

Sziasztok!

 

Immáron harmadik napja itt vagyunk az atléta csapattal. Az átállás alakul, jókat alszom eseténként, bár az elalvás nehézkesebb és meg napközben is el-el kap az álom. Érthető, néhány nap még kell, hogy teljesen akklimatizálódni tudjank. Ja és a klíma. Első nap a beígért „párás, alig látom a szemközti épületet” időjárási körülmények vártak. Aznap este átsöpört rajtunk a monszun. Hatalmas zuhé, ám másnapra szuper, szellős, kevésbé párás idő volt.

Ma, 12-en már sokkal melegebb időre ébredtünk, tehát amint látjátok abszolút kiszámíthatatlanok a napok időjárás tekintetében.

Na de vissza az elejére. A repülőút kellemes volt, csak úgy elrepült az a 9 óra. Sokat cseverésztünk a többiekkel és ismerkedtünk a többi sportolóval, birkózókkal, kajak-kenusokkal utaztunk. A gépen rajtunk kívül még néhány magyar szurkol volt, akik az altéta lányokról is, többek között, csináltak egy csoportképet. A gép amúgy csupán negyedik volt megtöltve, tehát amint alvásra került a sor mindenki keresett magának egy kényelmes kettes vagy hármas ülést és lepihent. Őszintén elég nehéz volt elaludni, kb. 3 x 1órát tudtam szundítani.

Pekingbe való érkezésünk pontos volt és elég gyorsan meg is érkeztünk a faluba. Az OLIMPIAI FALUBA! Hihetetlen! Aztán elfoglaltuk szobáinkat. Amint már beharangozták nagy többemeletes házakról van szó, de egyáltalán nem tömény és visszariasztó. Az atléták a 8.emeleten vannak elhelyezve, én egy apartmanban 5 másik futólánnyal,azon belül is egy szobában edzőtársammal, Papp Krisztával. A környezet nagyon rendezett, gyönyörű kertépítészeti alkotás, amit tájépítészként örömmel szemlélek.

A falu nagy de nem bejárhatatlan két lábon. El van látva, mint egy igazi falu, nagy közös étterem, kis üzletek, posta bank, stb. Ezt kicsiben megtapasztalhattam az Universiadekon, na de itt aztán tényleg minden a sportolóért van, ingyen és amennyire csak szükséged van.

Edzéseimet reggelente végzem, ezzel is segítve az átállást, meg persze a versenyre való készülést, ami ugye 17-n reggel f8kor lesz. Izgi, már mindjárt itt van! Edzések alkalmával láttam már sorstársakat, már ami a maratont illeti, a nagy japán favortiok ott köröztek mellettem. Számtalan gyalogló is akkor edz, mert ugye ezek a hosszú távok reggel lesznek mind megrendezve.

Az olimpia eseményeit főként mi is csak képernyőn tudtuk követni, tegnap azonban kijutottam judóra, ahol Bacskó Bernadett küzdött a továbbjutásért. Izgalmas volt, végül 7.lett. szerencsém volt, hogy a többi judós mellé sikerült leülnöm, így néhány szabállyal is tisztába lettem hirtelen. Láttam egy egykori magyar judós meccsét is, aki ausztrálként küzdött itt már, mivel oda ment férjhez.

Ma pihenősebb napom van. Voltak egyedi pillanatok, pl. amikor ebédre menet találkoztunk Frankie Frederics-el, többszörös olimpiai ezüstérmes sprinterrel vagy amikor Wilson Kipketerrel a világcsúcstartó 800-as futóval, természetesen a fotózás sem maradhatott el.

Este pedig megyünk a szurkolói táborba látogatásra.

 

Mára ennyit, hamarosan érkezik a folytatás.

üdv.

mindenkinek!