Sziasztok!

 

Ott hagytam abba, hogy 12-en este a szurkolói táborba megyünk.

Sajnos ez a programunk nem valósult meg. Ez úgy történt, hogy…

a megbeszélt időpontban, este fél 8kor jöttek értünk a szurkolói táborból szervezők egy külön busszal és vittek volna ki minket oda egy beszélgetésre az ott lakókkal egy kellemes kis marhapörköltös vacsorával egybefoglalva.

Már 15 perce utazunk a buszon a cél felé, kellemes csevegés közepette, amikor a velünk utazó atlétikai csapatvezetők telefonjára jön egy hívás a falubeli csapatirodából, hogy megérkeztek a dopping ellenőrök a szállásra és az atlétáknak azonnal vissza kell menni a faluba. Hozzá kell tenni, hogy a 20fős atléta csapatból csak 8-an voltunk és a korábbi tapasztalat – ld.kézi csapat, vagy korábbi napokon atléták - alapján tudhattuk, vagy legalábbis sejthettük, hogy az ellenőrök azokat viszik el, akikbe először belebotlanak.

Na szóval ezúttal is így történt, tehát mire visszaértünk a riasztás után, már elvitték maratoni futótársamat, Rakonczay Beát és mi csak ott álltunk, bosszúsan, a meghiúsult programunk után.

Na mindegy túl tettük magunkat ezen.

13-án volt egy kellemes pihenős napunk, reggeli edzés, majd kellemes, hosszas evések, egy technikai értekezlet a maratonra vonatkozóan, majd délután 3kor indult a maratoni pálya bejárás busszal. Ez egy kissé hosszúra sikerült mivel a pálya három szép parkon is átmegy, ahol ezekkel a nagy buszokkal, csak lépésben lehetett haladni, valamint a pekingi autóforgalom is eléggé kiszámíthatatlan.

Közben természetesen próbáljuk követni az eseményeket, amit nem mindig olyan egyszerű, kérdezgetjük egymást, be-be lesünk a csapat TV termébe, ahol az aktuális magyar viadalokat közvetítik magyar hanggal. Így láttam élőben, de nem személyesen Bedák Pali box meccsét, az Mincza Ildikó vívását majd este a női kézi meccset.

Másnap, 14-én hajnalban pedig meg megérkezett az újabb delegáció, további atlétákkal, és ami a legfontosabb, hogy Andris is megérkezett Pekingbe.

Ő miután eljutott a Longmai nevezetű szurkolói táborba, indult is az Olimpiai Falu felé, ahol már izgatottan vártam.

 

Na hát ez volt egy nagy kaland….

 

folyt köv. a következőben.

addig is üdv mindenkinek és köszönöm a szurkolást!

Petra